Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok

Pósa Lajos

Dal a dalról

Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
Lágyan susog, mint a levél.
Mint esti szél a levelen,
Dalban sóhajt a szerelem.
Édes gyönyör lágy sóhaja,
Az égre száll minden szava,
Fölcsókolják a csillagok -
Daloljatok! Daloljatok!

Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
Zúgó vihar hangján beszél.
Mint a villám a bércfokot,
Csapkodja fenn a zsarnokot.
Harsogva zeng, lángolva szól
Szabadság szent oltáriról.
S ledőlnek a kevély nagyok -
Daloljatok! Daloljatok!

Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
A csüggedő újul, remél.
Mint égi hang vigasztaló,
Fájdalmakat elringató.
Mi szép a dal vak éjszakán
A tömlöcök bús ablakán!
Vidulnak a szegény rabok -
Daloljatok! Daloljatok!

Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
Bilincse nincs, senkit se fél.
Csapongva tör a nap felé,
Repül az Úr trónja elé.
Örök szabad, szeplőtelen
Világa a nagy végtelen.
Oh, szép dalok! Dicső dalok!
Daloljatok! Daloljatok!

2014. október

Az igazi barátság olyan, mint az egészség, csak akkor értékeled, mikor elvesztetted. (Charles Caleb Colton)

Szomorú, de így van. Várni az igaz barátot,akit elvesztettünk. Vágyakozni a beszélgetésekre, az igaz nevetésre, a közös sírásra, a csínytevésekre, amit csak vele tudtál megélni. És vége! Vége! Nagyon sajnálom, de remélem, egyszer majd...

 

2011. október 18.

Drága Apukám, Ferencz Rezső emlékére!

Leszáll az est, s a csillagok,

Egyikben most Te ragyogsz.

Lelked bennem él tovább, odafentről vigyázz rám!

 

Reményik Sándor: Viszontlátásra

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek -

bennem, legbelül valami remeg.

Mert nem tudom, sohasem tudhatom:

szoríthatom-e még

azt a kezet, amit elengedek.

 

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.

Viszontlátásra - holnap.

Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.

Vagy ha nem akkor - hát majd azután.

És ha aztán sem - talán egy év múlva.

S ha még akkor sem - hát ezer év múlva.

Viszontlátásra a földnek porában,

viszontlátásra az égi sugárban.

Viszontlátásra a hold udvarán,

vagy a Tejút valamely csillagán -

Vidám viszontlátásra mégis, mégis!

2011. szeptember 12

"Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot?

Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy mindig útközben élsz)

2011. június

Egyik kedvenc versem:

Dsida Jenő - Arany és kék szavakkal

Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:

úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.

 

A mappában található képek előnézete Ez is én